Ki találta fel a villanykörtét?
Napjainkat el sem tudnánk képzelni elektromosság nélkül, hiszen az áram működteti szinte minden használati és munkaeszközünket a mosógéptől a számítógépig. Nem csoda, hogy mindenki magáénak akarja tudni ezt a találmányt, hiszen az emberiség fontos mérföldkövének számít a villanykörte feltalálása, amely nem csak a gyertás világítástól való elrugaszkodás, hanem egy praktikusabb és kényelmesebb életforma felkínálása is.
Ez a találmány kétségtelenül megváltoztatta a világot, a mesterséges fény lehetővé tette a gyárak éjszakai működését, biztonságosabbá tette az utakat, és általában véve forradalmasította az ipart. Na, de mégis kié az érdem?
Habár Thomas Edison volt sokáig elkönyvelve, mint a villanykörte feltalálója, bizonyos dokumentumok cáfolják ezt, és azt állítják, az izzó fejlesztések és szabadalmak egész sora után került Edisonhoz. Thomas Edison volt az, aki tökéletesítette az izzószálat, így már az új izzók jóval hosszabb ideig is működőképesek maradtak.
Nézzük időrendi sorrendben!
1809 - Humphry Davy, egy angol kémikus, feltalálta az első elektromos lámpát. Davy két vezetéket csatlakoztatott egy elemhez és faszéncsíkot rögzített a vezetékek másik vége közé. A töltött szén ragyogott, és így vált a legelső elektromos ívlámpának.
A történet 1802-ben kezdődik Humphry Davy ívfény lámpájával. Davy egyébként egy csomó kémiai elem – egyebek között nátrium, kálium, kalcium, magnézium, klór – és a nevetőgáz felfedezője. Davy volt az első, aki elektromosság segítségével állított elő fényt, amihez Alessandro Volta 1799-ben közzé tett galvánelemét használta. Azonban probléma merült fel a villanykörte hatékonyságával kapcsolatban. Ezek az izzók ugyanis mindössze néhány óráig voltak képesek világítani, azután kiégtek, így nem érte meg a használatuk.
1820 - Warren de la Rue egy platinatekercset zárt az evakuált csőbe, és rajta keresztül áramot adott át. Lámpatervezése megmunkálásra került, de a nemesfém platina költsége tette lehetetlen találmányt széles körű felhasználásra.
1835 - James Bowman Lindsay állandó villamos világítási rendszert mutatott be egy izzó prototípus felhasználásával.
1841-ben Frederick de Moleyns szabadalmaztatta az első villanykörtét, amelyben vákuumban platinaszálak izzottak. A vákuum előállításával ekkor még technikai problémák voltak és az első villanykörték rendszerint rövid használat után befeketedtek.
1850 - Edward Shepard feltalált egy elektromos izzólámpát faszénszál felhasználásával. Joseph Wilson Swan ugyanabban az évben kezdett el dolgozni a karbonizált papírszállal.
1854 - Heinrich Göbel, egy német órás, készítette az első igazi izzót. Szénsavas bambuszszálat használt egy üveg izzó belsejében.
További iratok azt bizonyítják, hogy a találmány két kanadai, Henry Woodward és Matthew Evans nevéhez fűződik, akik némi készpénzért eladták az ötletet Edisonnak. 1874-ben Henry Woodward és Matthew Evans szabadalmaztatott szénszálas izzólámpát, de a kereskedelmi siker elmaradt. Albon Man és William Sawyer 1878-ban elsőként alapítottak céget izzólámpa gyártásra Electro-Dynamic Company néven, pár hónappal azelőtt, hogy Edison is elkezdte bemutatóit. Man és Sawyer izzója konstrukciós hiba miatt nagyon törékeny volt. Az Electro-Dynamic company 1880-ban megszűnt.
1875 - Herman Sprengel feltalálta a higany vákuumszivattyút, amely lehetővé teszi egy praktikus elektromos izzó kifejlesztését. Amint de la Rue rájött, azáltal, hogy vákuumot hoz létre az izzó belsejében egy eltávolító gázzal, a fény csökkentené az izzó belseje feketét és hagyja, hogy az izzó hosszabb ideig tartson.
1875 - Henry Woodward és Matthew Evans szabadalmaztattak egy izzót.
1878 - Sir Joseph Wilson Swan (1828-1914), egy angol fizikus volt az első, aki talált egy gyakorlati és hosszabb élettartamú villanykörtét (13,5 óra). A Swan pamutból nyert szénszál rostot használt.
Az első sikeres izzólámpát tehát Joseph Swan szabadalmaztatta 1879-ben, miután maga tökéletesítette a vákuumpumpát. Swan izzója tovább bírta feketedés nélkül – már csak annyi hibája volt, hogy alacsony ellenállású, vastag izzószála nagyon nagy elektromos teljesítményt igényelt. Edison végül ezen javított vékony, nagy ellenállású bambuszból készített szénszál alkalmazásával.
1879 - Thomas Alva Edison talált egy szénszálat, amely negyven órát égett. Edison izzószálát egy oxigénmentes izzóba helyezte. (Edison az 1875-ös szabadalom alapján fejlesztette ki a villanykörte terveit, amelyet a feltalálóktól, Henry-től vásárolt Woodward és Matthew Evans.) 1880-ig izzói 600 óráig tartottak, és elég megbízhatóak voltak ahhoz, hogy piacképes legyen.
Edison ezt követően körbeturnézta a korabeli nyilvánosságot, mint az izzólámpa feltalálója. Ez végül konfliktushoz vezetett: kölcsönösen beperelték egymást Swannel. A pert Swan nyerte. Edison ekkor közös céget alapított Swannel Edison & Swan Electric Light Company, röviden Ediswan néven. Edison évekkel később végül kivásárolta a Swant a cégből, így sikeresen küzdötte magát az izzólámpa feltalálójává.
Ezt követően 1912-ben Irving Langmuir kifejlesztett argon- és nitrogéntartalmú izzót, szorosan tekercselt izzószálat és a hidrogél bevonat az izzó belsejében, amelyek mindegyike javította az izzó hatékonyságát és tartósságát.
Hogy ki találta fel az izzót? Az igazságot valószínűleg már soha nem fogjuk megtudni.
Tamás
